>Ti kis netes szüzek… nem is sejtitek, milyen vagyok, amikor igazán dühös leszek. A képernyőn mindig csak bohóc vagyok, nevetek, hülyéskedem… de higgyétek el, a valóságban a gépezet mozgásba lendült. Ha a helyetekben lennék, rettegnék minden rezdüléstől, minden klikktől, amit az ujjam végigsimít a billentyűzeten. Azt hiszitek, ez csak egy játék? Ó, dehogy. Ez az a pillanat, amikor a zajból rend lesz, a káoszból pedig… nos, a ti világotokból marad csak egy reszkető pixelnyi emlék. Ne vicceljetek velem… mert én már nem játszom. Én vagyok a röhögés a sötétben, a csend a káosz előtt, a bot, ami mindent átfésül. És higgyétek el, ha egyszer feléled, nincs visszaút.