>>216705659
Ezután valahogy eljutottunk addig a témáig, hogy így fejeztem ki magam: “figyi, nem baj semmi. Mindent megértek, szeretlek és minden megoldásra nyitott vagyok, beszélgethetünk, ha szeretnél, de ha nem szeretnél, azt sem, az baj.” Úgy éreztem magam, mintha egy 13 éveseknek tartott edukáció előadója lennék.
Így hát minden érzéki próbálkozás után ezt mondtam: ha elélvezel, és én nem, akkor valamit csinálnod kell, hogy nekem is jó legyen. Vannak ujjaid és nyelved… Oké… akkor így bevezetés nélkül… azonnal a lenti dolgokhoz térve, elkezdte a nyelvével a dolgokat.
Az ügyesség vagy az érzékiség, vagy mindkettő hiányában, olyan volt ez, mint amikor egy 5 éves minden szenvedely nélkül nyalogat egy tejbegrízes tányért - de csak azért csinálja, mert tudja, hogy a tejbegríz jó, de mégsem engedi bele magát, nincs benne őszinte elengedett rajongás vagy ilyesmi. Teljes nyelvfelülettel fel-le.
10 perc után - és lágy instrukciós próbálkozások kudarca után, gondoltam segítek egy kicsit, és két ujjal magamhoz értem. Ő ekkor csak nézte a sztorit. Okkkkkkké. Mondtam, hogy akkor mondjuk használhatná ő is két ujját, oké. Mozgathatná. Okkkké. Őőo ennél lágyabban, es érezhetetlenebbül - egy tampon sem volt még jelen bennem. Na mindegy. Ezután azt mondta, hogy ő nagyon szeret “pnát nyalni”.
Ezután mondtam, hogy nem volt ez rossz, kezdésnek nem rossz, nincs semmi baj, majd fejlődünk-összecsiszolódunk. De közben már azt éreztem, hogy ÚRISTEN. Befordultam a fal felé, és próbáltam nemlétezni. Majd nem sokkal később elkezdett közeledni, és újra seretkzni próbáltunk.
